Prológus

 

Prológus

Fordította: Elorie

 

 

Zene szakította meg az utóbbi idők legmélyebb és legkielégítőbb alvását. Reggel 6-ra állítottam ébresztőt, és az iPhone-omon a White Zombie’s “Thunder Kiss ‘65” csontig hatoló dallama zúdult rám. Ez a dal mindig is motivált. Amire most szükségem is lesz, ha ki akarom hámozni magam a karok és lábak gubancából, amelyek körülölelnek. 

Letoltam a vállamról a nő fejét, ami ott pihent és ahelyett, hogy „szundit” nyomtam volna vagy kikapcsoltam volna a zenét, a hangerő gombra nyomtam és még jobban feltoltam. 

Rob Zombie borotvaéles hangja és a dübörgő basszus vibrált bennem és a másik nő, akinek a feje a mellkasomon pihent egyik karját a derekam köré fonva taszítgatott. 

– Állítsd ezt le – nyöszörögte és feltornázta magát rajtam és bágyadt szemekkel rám nézett. Az aranyszőke haja, ami majdnem a fenekéig ért, az egész testét beterítette, olyannak tűnt, mint egy látomás. Azt hiszem Donnának hívják. 

A vállamon pihenő nő nagyot ásított, feltámaszkodott és elsöpörte szintén szőke haját az arcából.

– Mennyi az idő?

A csípőjére tettem a kezem és végigsimítottam a bőrét és megjutalmaztam a legbájosabb mosolyommal.

– Itt az idő elindulnom. Pár óra múlva az arénában kell lennem. 

Visszamosolygott rám, de ez a mosoly tele volt pajkossággal és vággyal. Azt hiszem őt Debbie-nek hívják, de nem vagyok benne biztos. A két nő kísértetiesen hasonlított egymásra, simán elmentek volna testvéreknek, és hát basszus...talán azok is azok alapján, amennyire emlékszem. Az megvan, hogy hazahoztak magukkal egy férfimagazin fotózása után, amihez mind modellt álltunk. Amolyan mézes-madzag volt, beöltöztettek szmokingba, a hölgyek pedig egy szál tangában vetkőztettek engem. Ahogy a fotós egymás után kattintgatta a fotókat, olyasmiket mondott “Ó ez szexi, ez az perzselitek a lencsémet” és “Több bujaságot... hadd érezzek több bujaságot”... hagytam, hogy a gondolataim elkalandozzanak a holnap kezdődő edzőtábor felé. 

Állatira készen álltam, hogy visszatérjek hokizni. Ez a nyár fantasztikus volt és azzal töltöttem, hogy felszántsam a golfpályát Alex-szel, a legjobb barátommal a Cold Fury csapatnál és végig járjuk Észak-Karolina gyönyörű tengerpartjait. De lássuk be, semmi nem tud lekötni huzamosabb ideig egy atlétát, mint én. Különösen, ha hokizást eszem, lélegzem és álmodom. 

– És mit szólnál, ha adnánk egy kis útravalót? – kérdezte Donna. 

Vagy Debbie?

Fogalmam sincs. 

Kezét a mellkasomra tette és a körmeivel cirógatta végig a hasamat. A másik nő – basszus, bár tudnám melyik-melyik – leheveredett és a nyelvével elkezdett körözni az egyik mellbimbómon. 

 És a fenébe is... ez állati jó, a farkam felfrissült érdeklődéssel várta a folytatást. Pontosan tudom, hogy ez a két nő mi mindenre képes velem, múlt éjjel elég alaposak voltunk. 

De igyekszem túltenni magam a kéj okozta köd veszélyén és kipréselem magam a kezeik közül, hogy kimásszak az ágyból. 

– Bocsánat, drága hölgyeim!” – mondtam nekik vigyorogva, miközben sértődötten visszahuppantak az ágyra. – Túl sok dolgom van ma. De a tegnap éjjel fantasztikus volt! A valaha volt legjobb!

Ez egész igaz. Ez volt az első alkalmam két nővel és ez tényleg olyasmi, amit szeretnék újra kipróbálni. 

– Akkor mit szólnál egy ráadás előadáshoz ma este? – kérdezte egyikük, miközben a tökéletesen manikűrözött ujját a szájába vette és szopogatta. 

Naná... persze, hogy meg akarom ismételni, csak nem ezzel a kettővel. Kibaszottul fantasztikusak voltak múlt éjjel, de ritkán repetázok, mert túl sok elkötelezettséggel jár. 

– Ma éjjel nem megy – mondtam, miközben lehajoltam, hogy összeszedjek pár ruhát a földről. Odalöktem pár bugyit nekik, aztán eljutottam az eldobott farmeremig. Nem vacakoltam a saját alsóm keresésével, mert nem hordtam. Csak belebújtam a nadrágomba, ugrottam egyet, hogy a derekamra érjen, és gyorsan becipzáraztam.

– Más terveim vannak.

– Talán egy másik este? – kérdezte a másik, ahogy legördült az ágyról, hogy felöltözzön.

– Persze – szűrtem át a hazugságot a fogaim között, miközben épp a pólómat vettem fel. 

– Adjátok meg a számotokat, majd hívlak.

És azzal el is felejtettem őket. Elhagytam Debbie kis lakását – vagy Donnáét? –, és elkezdtem gondolkozni azon, hogy mi mindent kell csinálnom aznap. 

Enni, zuhanyozni, aztán irány az aréna a csapatfotózásra. Izgatottan vártam, hogy lássam a csapattársaimat a hosszú nyári szünet után. A legtöbben utazgattak, és annyi időt töltöttek a családjukkal, amennyit csak lehetett, mert lássuk be... a játék naptárunk állati fárasztó, többet leszünk úton, mint otthon. 

A reggeli fotózás után Alex és én beterveztünk egy jó edzést, aztán este részt veszünk a Pretore edző házában tartott nyárvégi bulin, amit Alex-szel összekötünk egy kis ünnepléssel. 

Alex Crossman, a legjobb haverom és a szárnysegédem, eljegyezte az egyik legállatibb csajt, akit ismerek. Ezen a nyáron szuper közel kerültünk egymáshoz, amit megkönnyített a tény, hogy feladta a seggfej létet, miután megtalálta az igaz szerelmet a menyasszonyával, Suttonnel. Heti pár alkalommal együtt golfoztunk és legalább ennyiszer együtt edzettünk. Sokat lógtam a házukban, sőt még Sutton kisöccsével, Glennel is cimboráltam. 

Jaja... berendeztem az életemet itt a Cold Fury csapatnál igen szépen. Két évet töltöttem a Los Angeles Dragons-nál, három évet a Chicago Vortex-nél, ahol oda meg vissza megnyertük a Stanley kupát, egy évet töltöttem sérült tartalékosként, aztán néhány hónapot a New York Vipers-nél, mielőtt átigazoltam ide. 

Huszonhat évesen örülök, hogy végre olyan csapat tagja lehetek, ahol nem csak a támadóékbe illek be, de szoros barátságot is tudtam kötni egy másik játékossal. Remélem a karrierem maradékát már eltölthettem itt – ami nagy kívánság – de az ember álmodozik, igaz? 

Szóval, ja... csapatfotózás napközben, buli este, de a holnap lesz igazán izgalmas. Kezdődik az edzőtábor és alig várom, hogy ismét jégre léphessek. Elönti az agyamat az endorfin, sokkal vonzóbb számomra, mint a két csinibaba, akiket épp a hálószobában hagytam. Ne érts félre. Imádom a nőket és imádom megbaszni őket. De sehol nincsenek a hokihoz... az egyetlen igaz szerelmemhez. 

Mindig az volt, mindig az lesz.