1. fejezet

 

1.       fejezet

Fordította: Elorie

Garrett

 

A csapatbuli már javában zajlott, mire megérkeztem – ami mindig későn van –, és Pretore edző, valamint a felesége Suzie igazán kitettek magukért. A közel 700 négyzetméteres házuk konyhájában találtam meg őket egy, a közepén jégszoborral ékesített, garnélákkal telerakott kristálytál szomszédságában csevegve.

Az edző szívélyesen megrázta a kezem, és hátba veregetett.

– Jó látni, kölyök!

Rámosolyogtam és lehajoltam, hogy egy puszit nyomjak Suzie arcára.

– Nagyszerű látni titeket! Állati komoly bulit rendeztetek! – mondtam nekik, miközben felkaptam két garnélát.

 – Használj tányért! – rótt meg Suzie, és a kezembe nyomott egyet.

 – Szóval, milyen volt a nyarad, Garrett?

 – Nagyszerű volt, de elég. Alig várom, hogy holnap elkezdődjön az edzőtábor!

 – Ma este még érezd jól magad! – mondta Pretore edző – De ne túlzottan! Holnap alaposan megdolgoztatlak!

– Csapassuk! – mondtam széles vigyorral az arcomon, miközben beletoltam egy garnélát. Letettem az üres tányért a sárgásbarna gránitra, gyorsan megmostam a kezemet a mosogatónál, majd a házon keresztül elindultam a hátsó udvarra, ahol a többség bulizott.

Nem kevesebb, mint öt alkalommal állítottak meg útközben, pacsikat és hátba veregetéseket adtam és kaptam, valamint egy jó nagy csattanóst a hátsómra Zack Granthamtől, a második sor bal szélsőjétől.

Az egyik kezemmel a sajgó farpofámat dörzsölgettem, a másikkal pedig játékosan vállon bokszoltam.

 – Mi újság haver? – kérdezte, miközben átkarolta a barátnője, Gina derekát. Az oldalához húzta, én pedig érdeklődve figyelem, ahogyan szorosan a hasa és a háta köré fonja a kezeit a nő. Olyan közel voltak egymáshoz, ahogy két ember csak lehet. Nem házasodtak össze, és nem is tervezik, ha jól tudom, de basszus, elkötelezettek egymás iránt. Azt hiszem, közel hét éve vannak együtt, és van egy közös kisfiuk, Benjamin, aki nagyjából hároméves lehet és rohadtul imádnivaló.

 – Nem sok. Készen állok visszatérni a jégre – mondtam neki.

 – Na ne bassz! – helyeselt vigyorogva Zack. – Remek nyár volt, de elkezdtem rohadtul unatkozni.

 – Nagyon unatkozik! – tette hozzá Gina nevetve. – Megőrjít otthon. Próbálja megjavítani a dolgokat, amiket nem is kell. Én is készen állok rá, hogy visszatérjen a jégre!

Bólogatva kérdeztem – És a tökmag? Merre van?

Zack a válla fölött a hátsó teraszra vezető dupla ajtók felé biccentett a fejével.

– Odakint játszik Andre és Mely gyerekeivel. Múlt héten elvittük Disney-be, azóta is csak Mickey-ről beszél. Azt hiszem, most pörgette rá a többi gyereket.

Nevetve a vállára csaptam – Előre látom, hogy jövő nyáron többeknek is el kell vinniük a gyerekeiket.

– Pontosan! – mondta Gina kajánul.

– Hé, Alex és Sutton megjöttek már? – kérdeztem derűsen. Tegnap este egy igazán mocskos viccet hallottam – hála Donnának, vagy Debbie-nek, nem tudom biztosan, melyiknek –, és el kellett mondanom Alexnek. Ezt pedig Sutton előtt kellett megtennem, hogy végignézhessem, ahogyan szépen elvörösödik, majd rám vicsorog, hogy viselkedjek. Imádtam kínozni!

– Aha… nemrég értek ide. Azt hiszem, kint vannak hátul – mondta Zack, miközben lehajolt, hogy megpuszilja Gina fejét. Folyamatosan fogdossák és csókolgatják egymást, ami egy olyan bensőséges dolog, amit én képtelen vagyok megérteni az egyéjszakás kalandjaimmal.

Elbúcsúztam, és kiléptem a teraszra. Az észak-karolinai levegő meleg és fülledt, a kora esti alkonyban pedig szentjánosbogarak repkedtek. Suzie élénk színű lámpásokat akasztott fel végig a teraszon, ahol még néhány csapattársam lógott a párjával. Köszöntem nekik és leügettem a lépcsőn a hátsó udvarra.

Egyenesen a nyitott oldalú sátor felé vettem az irányt, ahol egy söröshordót állítottak fel a kajától roskadozó asztal mellé. A tartalék kapusunk, Paul Mattara épp sört töltött magának, ezért megfogtam egy korsót, és felé nyújtottam – Tölts nekem is, ha kész vagy!

Felnézett, és rám vigyorgott, miközben teletöltötte a korsóját, aztán elvette az enyémet.

– Jó volt a nyár?

– Szuper! Karolinai strandok és dögös csajok! – mondtam neki, miközben körbenéztem Alexet és Suttont keresve.

– Ha Karen nem állna másfél méterre – suttogta, ahogy felém fordult –, több részletet követelnék azokról a dögös csajokról!

– Ember… neked már megvan a saját dögös csajod! – mondtam, miközben átvettem a nekem töltött sört. – Nincs neked szükséged az én „részleteimre”.

– Az is igaz! – mondta, majd elsétált, hogy csatlakozzon a feleségéhez.

Kortyoltam egyet, majd szétnéztem a hátsó udvarban. Sok embert felismertem, mivel az előző szezonban megismerkedtem a csapattársaim családjaival. Néhányukat nem ismertem fel, biztos vagyok benne, hogy vagy olyan tagjai a szervezetnek, akikkel még nem találkoztam, vagy más vendégek barátai.

Körbenéztem, Alexet és Suttont kerestem, a mocskos kis viccem szinte égette a nyelvem hegyét, hogy elmondhassam.

És akkor megláttam őt.

Szent fasz, gyönyörű!

Magas, hajlékony, a legszokatlanabb árnyalatú karamell színű hosszú hajjal, amit valaha láttam. Ebből a távolságból nem tudtam megmondani a szemei színét.

Magában állt, finoman kortyolgatva egy pohár bort és mielőtt magamhoz tértem volna, a lábam mozdult és a testem követte felé.

Enyhe mosollyal az arcán, érdeklődve nézte a többi bulizót, a lábával a háttérben szóló zene ütemére dobolt. Végigpásztáztam a testét, még mielőtt észrevett volna, megjegyezve, hogy egy hosszú fehér szoknyát visel, ami majdnem a földig ér, egy széles barna bőrövvel a keskeny dereka körül. Fehér ingben van, ami a két napcsókolta vállán lógott és dekoltázsának csak az árnyékát fedte fel.

Elképesztően gyönyörű… amolyan üde, bohém módon.

Amikor másfél méterre voltam tőle, a szeme felém tévedt és egy óvatos mosollyal üdvözölt.

– Azt hiszem, mi még nem találkoztunk – mondtam neki, miközben a kezemet nyújtottam –, Garrett Samuelson vagyok.

Bár a keze finomnak és törékenynek tűnt, határozott kézfogással és csilingelő nevetéssel fogadta a felé nyújtott kezet.

– Természetesen tudom, ki vagy! A Cold Fury sztár jobb szélsője. Minden hokirajongó ismer téged. Olivia Case vagyok.

Mosolya széles és nyílt, felfedte tökéletesen egyenes fogait, párnázott ajkait, melyek még Angelina Jolie-t is féltékennyé tették volna. Szent szar… tökéletesek. Egyszerűen a legtökéletesebb ajkak, amiket valaha láttam.

Most, hogy közelebb voltam hozzá, vettem csak észre, hogy a haja valóságos színkavalkád, nagy borostyán-, méz- és csokoládészínű csíkokkal. A szeme mohazöld és az egyik orrcimpájában a legszexibb kis gyémántot hordja.

Felvettem a legkáprázatosabb mosolyomat, amiről tudom, hogy feltűnnek tőle a gyilkos kis gödröcskéim, nem tehettem róla, de brutálisan őszinte voltam – Ne haragudj, de te vagy az egyik legszebb nő, akit valaha láttam.

Ez tényleg igaz. Ez nem a sima csajozós szöveg, bár, ha ettől az ágyamba kerül… ott a pont!

Kuncogott és megrebegtette a szempilláit.

– Ez elég béna Samuelson.

– Halálosan komolyan gondolom – mondtam neki halkan. – Lenyűgöző vagy, és ez kikívánkozott belőlem. De most… sajnos, mivel úgy gondolod, hogy ez csak egy béna csajozós duma volt, már megyek is. Örülök, hogy megismertelek, Olivia.

Elfordultam, de szinte azonnal utánam is kapott, a keze a csuklómon nyugodott… épp úgy, ahogy terveztem. Abban biztos voltam, hogy nem riad meg a kihívástól.

– Várj egy percet, tigris! Ha komolyan gondoltad, köszönöm!

Vigyorogva megfordultam.

– Szóval, időzhetek kicsit csodálatos jelenlétedben?

Olivia hátravetett fejjel kacagott, a szeme ragyogott és észrevettem a nagy, csillogó aranykarikákat a fülében, ami csak fokozta a vadócos vonzerejét.

– Csak akkor, ha hanyagolod a béna szöveget – mondta.

– Oké. Nyilvánvalóan tudod ki vagyok és mit csinálok, szóval kérlek, mesélj inkább magadról!

– Asztrofizikus vagyok – mondta ünnepélyesen.

– Viccelsz? – kérdeztem csodálkozva, mert akkor miért nem visel szarukeretes szemüveget és zsebvédőt?

– Igen… viccelek. Nukleáris mérnök vagyok – mondta komolyan.

Ráncoltam a szemöldököm, és álltam a tekintetét.

Felemelte a kezét és a nyakában lógó finom aranyláncot birizgálta, amin egy békejel függött.

– Nos, igazából szakmám szerint virágkötő vagyok. Egy kis üzletben, a Fleurish-ben dolgozom Chapel Hill-ben.

– Áhhh – mondtam bölcsen bólogatva –, művész típusnak gondoltalak.

Felhúzta gyönyörű aranybarna szemöldökét, ami adott nekem némi támpontot az igazi hajszínéről is.

– Művész típus? Mi buktatott le?

Megrántottam a vállam, és azt mondtam:

– Nem is tudom. Talán a hajad színe… majdnem olyan, mint egy szép festmény a napkeltéről. Vagy talán az a bohém kisugárzás, ami árad belőled a hosszú szoknyával és a kis arany lábgyűrűvel, amit viselsz.

A lába felé biccentettem, mert igen, láttam azt a pici ékszert odalent.

Lehajtotta a fejét, és a lábát vizslatva felemelte azt; barackszínű kristályokkal díszített fehér bőrszandált viselt.

– Jó megfigyelő vagy – mondta eltűnődve, miközben leengedte a lábát.

– Csak, ha valami nagyon érdekel – válaszoltam – Szóóóval, van barátod?

Felnézett rám, és kis vigyor jelent meg az arcán.

– Nincs.

– Esetleg férjed?

– Nincs – és miközben mondta, előrenyújtotta a bal kezét, és megmozgatta az ujjait, hogy megmutassa, nincs jegygyűrűje.

– Szerető?

Vigyorgott rám.

– Neeeem.

– Esetleg szerető jelölt? – kérdeztem, miközben felhúztam a szemöldököm.

– Nem – mondta, és kuncogott.

– Fenébe! – mondtam elcsukló hangon és a szívemhez kaptam. – Tehát nincs számomra remény?

– Nem igazán, ha így haladsz – szúrta oda, amire egy hangos kacajjal feleltem. Jó volt vele tréfálkozni. De a játékidőnek vége.

Felé hajoltam, és megkérdeztem azon a halk, csábos hangomon, ami már sok randit szerzett nekem:

– Van rá esély… bármily csekély is, hogy randizz velem?

Kicsit hátrébb lépett tőlem, ami az jelenthette, hogy az éppen bevetett varázsom nem volt elég.

– Sajnálom – mondta együttérző mosollyal –, de nem hiszem, hogy túl sok közös lenne bennünk, ezért el kell utasítsalak.

– Na mármost, csak így bedobod a törülközőt, ilyen hamar – szidtam meg –, hát honnan tudnád, hogy nincs bennünk semmi közös?

Biztosan tudom, hogy a kölcsönös orgazmusaink igencsak kielégítenének mindkettőnket.

Olivia aprót nevetett és a karomra tette a kezét. Finoman megszorította, már-már együttérzően.

– Ne vedd sértésnek Garrett… de a hírneved alapján igazi playboy vagy. Veszélyes alak.

Áu, ez fájt.

Nem az érzéseimet bántotta, hanem az esélyeimet nála. Közel kerültem hozzá, hogy kiessek a játékból és ez nem olyasmi, ami velem meg szokott történni.

Soha.

Kortyoltam a sörömből, és ahogy leengedtem a korsómat, rávillantottam a legördögibb, legbűbájosabb mosolyomat.

– Playboy, mi? Szóval, mit is hallottál rólam pontosan? Egyenesbe kell hoznom a hírnevemet nálad.

Az egyik ujjával a borospohár peremén körözött, a tekintetét elfordította.

– Ó, tudod. Csak, hogy sosem mutatkozol ugyanazzal a nővel kétszer. Hogy játszadozol.

Felhorkantottam, no nem azért, mert ez nem igaz.

Nagyon is igaz… nagyjából.

– Ezt máris meg tudom cáfolni. Volt olyan nő, akivel többször is randiztam!

Kétkedően felvonta a szemöldökét.

– Ó, igazán? Mesélj!

– Nos… egyszer randiztam egy nővel legalább három alkalommal, ha jól emlékszem – mondtam neki önelégült vigyorral. Nyilván nem kellett tudnia, hogy azért került három randiba, hogy bejussak annak a nőnek a bugyijába, mert az első két randi rövidre sikeredett, mivel doki volt és hívták a kórházból.

– Ó, a mindenit! – sóhajtotta kamu csodálattal, miközben mindkét szemöldökét felvonta. – Három teljes alkalommal? Ez elképesztő!

Győzedelmes arccal néztem rá:

– Látod… olyan mélységeim vannak, amiről álmodni sem mertél!

Olivia tiszta szívből kacagott és én örültem, hogy legalább szórakoztatom. Veszedelmesen közel kerültem a kieséshez, de legalább addig is láthattam azt a varázslatos mosolyt az arcán.

– Vicces vagy Garrett! – mondta, ahogy nevetett, majd ez a legcukibb kuncogásba ment át – Komolyan, megnevettetsz.

– Ismét egy ok, amiért el kéne jönnöd velem randizni – javasoltam – Legalább megnevettetlek.

Meg persze ágyba viszlek, még az éj vége előtt, legalábbis remélem, mert most éppen ez a legfőbb szándékom. De basszus, még ha több randi is kellene hozzá, hogy sikerüljön, ez az értelmes, vicces és abszolút dögös csaj még akkor is megéri a többlet energiát.

– Hmmm… – mondta elgondolkodva miközben végigmért. – Bár nagyon csábító vagy a magad durva, de jóvágású módján, de azt hiszem, mégis nemet kell mondanom. Nem igazán érdekel most a randizás.

 – Oké – mondtam neki és megadóan felemeltem a kezemet. – Megfogtál, nincs randi. És mit szólnál, ha csak együtt töltenénk egy fantasztikus, kirobbanóan szenvedélyes éjszakát? Tudod olyat, ami mindkettőnk arcára elégedett mosolyt varázsol, amikor utána megyünk a magunk dolgára.

Olivia rám vigyorgott, és örültem, hogy nem sértettem meg, mert tök komoly volt az ajánlat, amit tettem.

– Ennyire jó vagy, mi?

– Csak egy módon tudhatjuk meg – mondtam neki, és rákacsintottam.

– Jézusom, Garrett… – hallottam a hátam mögül, és mosolyogni kezdtem, még mielőtt az újonnan érkező felé fordultam volna. – Nem tudsz öt percet kibírni anélkül, hogy ne vesd magad egy nőre?

Röviden Oliviára pillantottam, mielőtt Alexhez fordultam. A mosolya még mindig őszinte, remélem így is marad, míg folytatni tudjuk, ahol abbahagytuk.

– Haver, hol voltál? – kérdeztem Alexet. Gyorsan ökölpacsiztunk, majd lehajoltam, hogy megöleljem Suttont, aki mellette állt a kezét fogva.

– Körbenéztünk, téged kerestünk – mondta Sutton, és rápillantott Oliviára. – És látom, nem vesztegetted az időt és rámozdultál az unokatesómra.

Picikét összerándultam, majd visszafordultam Oliviához. A szemei vidáman csillogtak. Visszafordultam Suttonhoz, és bután kérdeztem:

– Az unokatesód?

– Aha. Olivia anyukája, Maryana Jim-apu testvére. – Jim rendes fazon. Ő Sutton mostohaapja, aki lényegében megmentette őt és az anyukáját, Pennyt egy női menedékházból.

Oké, Sutton rettenetesen fülön csípett most, miközben szemtelenül nyálcsorgatva lecsaptam egy családtagjára, de bevállalom.

– Hogy az Istenbe nem tudtam róla, hogy neked van egy ilyen szívdöglesztő unokatesód? Hogy sikerült eldugnod előlem?

Sutton nevetve vállon bokszolt, elég keményen, dörzsölgettem is utána az izmomat.

– Kemény munkával és elköteleződéssel tartottam rejtve. Nem akartam, hogy ő is a prédáid egyikévé váljon.

Áuu… na, ez is fájt. És most már értem, hogy honnan a motoszkáló gyanakvás, és Olivia honnan is hallhatott az én playboy attitűdömről. Sutton végig Alex mellett volt az elmúlt pár hónapban, és végignézte, ahogy úgy szaladok végig a nőkön, mint futótűz a száraz erdőn. Még dupla randikra is elmentünk együtt és a randipartnereim az est végén reménykedve és sóvárogva rázták meg Alex és Sutton kezét azt mondva, hogy „Ez igazán csodás volt! Alig várom, hogy megismételjük”.

Soha nem hagytam volna ki, ahogy Sutton a szemeit forgatja ilyenkor, hiszen ő pontosan tudta, sosem lesz második randi.

Félredöntött fejjel Oliviára néztem, ő viszonozta a pillantásomat ugyanazzal a könnyed, vidám mosollyal az arcán, ami pár pillanattal korábban is ott honolt. Baromira élvezte, ahogy Sutton darabokra szed.

 – Nos, a te hibád, hogy itt hagytad felügyelet nélkül – mondtam, miközben megcsipkedtem Sutton arcát. – Éppen csak megérett az aratásra.

– Csakhogy nincs semmilyen aratás – vetette közbe Olivia. – Nagyon odatette magát, de hát… tartottam magam.

Alex kuncogni kezdett, én pedig tudtam, hogy hivatalosan is kiestem Oliviánál. Hát, oké. Nem, mintha ne lenne más a láthatáron.

 – Oké Sutton… akkor miért nem sétáltok egy kicsit Oliviával, és hagytok minket Alex-szel férfias dolgokról beszélni? – mondtam, miközben hessegető mozdulatokat tettem a kezemmel.

Sutton megkoccintotta Olivia vállát, odahajolt és jó hangosan odasúgta, hogy biztosan halljam:

– Ez a kód arra, hogy Garrett valami mocskos viccet akar mesélni Alexnek.

Épp nyitottam volna a számat, hogy ellenkezzek, mivel sokkal többről van itt szó, mint mocskos viccekről… még ha pontosan ezért is hessegettem el őket, de akkor Olivia felderült.

– Imádom a malac vicceket! Hallani akarom!

Basszus… gyönyörű, és imádja a szaftos vicceket. Igazán le voltam sújtva, hogy nem randizik velem, mert ha szereti a mocskos vicceket, minden bizonnyal nem bánná a mocskos szöveget sem az ágyban.

Épp nyitottam a számat, hogy elkezdjem a viccemet, amikor egy telefon elkezdett csörögni. Olivia hosszú szoknyájának zsebébe nyúlt és elővett egy iPhone-t batikolt tokban. Felemelte egy ujját, miközben azt mondta:

– Elnézést! Ezt fel kell vennem.

Pár lépésre eltávolodott, és még hallottam, ahogy a telefonba mormogott egy hellót.

A tekintetem épp csak egy pillanatra szegeztem rá, Sutton máris a karomra csapott, hogy rá figyeljek.

– Maradj távol tőle! – sziszegte nekem, mintha ugratna, de nagyon is éreztem benne a komolyságot.

Meglepett arccal bámultam Alexre.

– Hagyod, hogy a nőd így zaklasson engem?

– Hé, ember…. ő a főnök.

 Gúnyosan néztem rá.

– Annyira papucs vagy.

Fintorogva visszavigyorgott, szorosan magához húzta Suttont, és beleszagolt a hajába:

– De boldog!

– Komolyan mondtam – mondta Sutton, de a hangja most meleg volt, a tekintete szinte mentegetőző, amiért az előbb úgy lehurrogott. – Sok mindennel küzd mostanában, igazán nincs szüksége egy hozzád hasonló komplikációra.

Nos, a picsába… ez szarul esett. Épp meg akartam kérdezni, hogy mégis milyen dolgokkal küzd, amit ne tenne elviselhetőbbé némi kibaszottul király szex, de akkor Olivia hirtelen visszatért a körünkbe. Egyenesen Suttonre nézett, majd megszólalt:

– Sikerült megkapnom azt a korai időpontot, szóval indulnom kell.

Sutton halványan rámosolygott, ennyiből is értették egymást. Olivia hozzám fordult, és felém nyújtotta a kezét:

– Csodás volt, hogy megismerhettelek Garrett. Imádtam, ahogy megnevettettél.

Kissé sután fogtam meg a kezét, és röviden kiélveztem a meleg puhaságát, mialatt elköszönt.

– Én is nagyon örülök, hogy megismertelek.

– Gyere – mondta Sutton, miközben előrelépett, és átkarolta Olivia vállát –, elkísérlek a kocsidhoz.

Csak néztem, ahogy az unokatesók elsétáltak előre a ház felé, fejüket egymásnak döntve és Sutton finoman ölelgette Oliviát. Aztán eltűntek a szemem elől, és a gondolataim visszakanyarodtak a mocskos vicchez, amit el akartam mesélni Alexnek.