22 - 23. fejezet

 22. fejezet

Fordította: Eliza

Olivia

 

Istenem, hogy én mennyire szeretnék egy kis értelmet verni Garrett fejébe. Néha teljesen az őrületbe kerget, mint például ma is.

Komolyan mondom, elég volt. Nincs több kéz a kézben sétálgatás, összebújás. Elég volt, hogy minden percben megkérdezi, hogy rendben vagyok-e és hogy úgy bánik velem, mint egy gyerekkel.

Már egy hete kiengedtek a kórházból, de ő úgy bánik velem, mint valami hímes tojással. Mintha teljesen törékeny és használhatatlan lennék, akit fel kell tenni egy polcra, hogy megvédje mindentől. Értem én, hogy aggódik, de már túl messzire megy és a türelmem a végét járja.

Nézzük először is azt, amikor visszajött a Los Angeles-i turnéról, akkor nem örült túlságosan nekem. Valójában akkor veszekedtünk először, és elég durva volt.

Stevie és Sutton épphogy csak hazahoztak a kórházból. A vérátömlesztés olyan volt, mint egy csodaszer, és néhány órával később már csodásan éreztem magam. Visszatért az energiám, lett egy kis színe az arcomnak, és Stevie szerint éhes is lettem. Éjszakára még a kórházban kellett maradnom, de csak azért, mert már túl késő volt, hogy hazaengedjenek mikorra vége lett a vérátömlesztésnek.

Dr. Yoffman másnap reggel korán hazaengedett, az ügyeletes nővér gyorsan elkészítette a papírjaimat, és kora délelőtt már otthon feküdtem a lakásomban egy rakás filmmel. Suttonnak és Stevie-nek vissza kellett menniük dolgozni, de mondtam nekik, hogy rendben leszek. Azon kívül pedig tudtam, hogy Garrett abban a pillanatban, hogy a csapat repülője leszáll, már rohan is hozzám és felkészültem egy kis veszekedésre.

Miért is ne tettem volna? Stevie mondta, hogy Garrett mennyire kiakadt, hogy azt mondtam nekik ne hívják fel. És persze hallottam, hogy megfenyegette Stevie-t, hogy seggbe rúgja, ami nálam nem volt túl jó pont.

Természeten mikor kinyitottam az ajtót, hogy beengedjem, a szeme végigpásztázott a sérülés után kutatva, és keskeny vonallá szorította az ajkait. Nem talált hibát a kinézetemben, és nem csak azért, mert jobban is éreztem magam, hanem azért is mert szántam egy kis időt arra, hogy beszárítsam a hajam és tegyek fel egy kis sminket. Tudom, hogy csodásan néztem ki.

Ez persze nem állította meg.

Nem állította meg abban, hogy felém nyúljon és még a karjaiba is vegyen. Közelebb húzott és megpuszilta a fejem búbját.

– Nagyon mérges vagyok rád, amiért azt mondtad Stevie-nek, hogy ne hívjon fel. Kibaszottul mérges vagyok.

A szemeim forgatom, de ezt ő nem láthatja. Ami nekem nagyon jó. Nem kell, hogy olajat öntsek a tűzre.

Inkább hátrább hajolok és fagyosan ránézek.

– Tudom, hogy mérges vagy, de nem akartam, hogy aggódj. Az isten szerelmére Garrett. Éppen készültél a jégre lépni. Nem mintha haldokoltam volna, vagy ilyesmi.

Hát igen nem ez volt a legjobb szóválasztásom.

Haldoklik.

Úgy nézett rám mintha nem lennék százas, és soha nem láttam még ennyire mérgesnek.

– Hát ez kurva jó, Olivia. Tényleg.

Elfordul tőlem, és elviharzik bevágva az ajtót maga után.

Ott álltam vagy 2 másodpercig, aztán felrántottam az ajtót és utána rohantam. Már félúton volt az autójához, amikor utána kiabáltam.

– Garrett ne menj el. Sajnálom.

Elutasítóan felemelte a kezét a feje fölé, és rám morgott.

– Visszajövök később, ha már lenyugodtam.

A később az 3 óra múlva volt, amíg én annyit járkáltam, hogy ösvényt vágtam a szőnyegembe. Rosszul tettem, hogy nem mondtam el neki mi történt? Tényleg nem akartam, hogy aggódjon. Tényleg nem akartam elszúrni a meccsét. Ezek nemes okok. És különben is, nem mintha házasok lennénk vagy ilyesmi. Úgy értem, csak alig egy hónapja vagyunk együtt.

Mire visszaér addigra már nem bűntudatom van, hanem felidegesítettem magam. Hogy képzeli, hogy mérges rám? Én vagyok rákos, nem ő. Ez az én életem, és nekem kellene döntenem.

Nem viselkedtem túl szépen amikor visszajött. Nekiestem, hogy túlságosan próbál védeni és megfojt ezzel. Rögtön vissza is támadott, hogy én meg túlérzékeny és arrogáns vagyok. Emiatt majdnem megrúgtam a lábai között, de elszállt az összes mérgem amikor magához rántott és jóformán becsomagolt a saját testével.

– Kérlek ne büntess azért, mert törődök veled – suttogta az arcát a nyakamhoz nyomva. Annyira fájdalmasan mondta ezt, hogy megint bűntudatom támadt. – Kérlek, ne zárj ki engem még egyszer. Ebben itt vagyok veled, és szeretném, hogy te is úgy érezd. Legalább ennyi tiszteletet adj meg nekem, kérlek.

Ennyi, végem volt. Annyira érződött a hangján, hogy a része akar lenni ennek az egésznek velem együtt. Magára vette azt a felelősséget, hogy vigyáz rám és aggódik miattam. Teljesen egyértelművé tette, hogy ezt ő akarja csinálni, és amikor én ezt nem engedtem neki, akkor nem tiszteltem a döntését.

Basszus igaza volt.

Szóval megígértem, hogy nem fogok többé semmit eltitkolni előle. Megígértem, miután világossá tette, hogy nem kellene arra pazarolnom az energiámat, hogy miatta aggódom. Meg kellene bíznom annyira benne, hogy elhiggyem tudja kezelni ezt az egészet és tud hokizni is, mindezt egyszerre.

Miért akarok még mindig értelmet verni a makacs fejébe? Mert úgy viselkedik mintha még mindig a kórházban feküdnék. Nem akarja észrevenni, hogy jobban vagyok, sokkal jobban. Visszatért az energiám, jól érzem magam és kész vagy, hogy megdugjon úgy ahogy azelőtt tette.

Ehelyett kifogásokat talált ki, hogy ne kelljen velem lennie.

Aznap, amikor visszaért, megértettem. Épphogy kiengedtek a kórházból, úgyhogy aznap éjszaka elég volt, hogy a karajiban tart.

A következő éjszakát is megértettem. Nem akart túlerőltetni, szóval vártunk még egy napot. Csak, hogy biztosak legyünk benn, hogy teljesen visszatért az erőm és nem vagyok kimerülve.

A harmadik, negyedik, és ötödik napon teljesen kivitelezhetetlen volt szexelni vele, mert elment egy rövid, három napos utazásra. Szóval be kellett érnem az emlékeimmel, ami eléggé frusztráló volt.

Elértem a tűréshatáromat múlt éjjel, amikor késő éjjel Garrett hazaért és megjelent a lakásomnál. Készen álltam egy kis durva, ágyrengető szexre. Ehelyett olyan faszságokat mondott, hogy túl fáradt az út miatt, és csak szeretne egy jót aludni. Édesen megcsókolta a homlokom és magához szorított, de semmi mást nem csinált, mint hogy ölelt egész éjszaka.

Úristen, hogy ez mennyire frusztráló.

Elegem van ebből. Amint feltűnik nálam ma este, letámadom. Ha megpróbál visszatartani, akkor az biztos, hogy megfizet érte.

 

Garrett kopog az ajtón, de nem kelek fel az ágyból. Ehelyett mosolygok magamban és próbálok türelmes lenni. Még egyszer kopog mielőtt meghallom, hogy kinyitja az ajtót és szólongat.

– Olivia?

– Itt vagyok a hálószobában.

Nem vagyok felkészülve arra, hogy keresztülront az előszobán, berobban a szobámba, teljesen őrült tekintettel.

– Jól vagy?

Csak egy pillantást vet rám és leesik az álla. A félelem eltűnik az arcáról, helyét átveszi a vágy.

Ez azért van, mert meztelenül fekszem az ágyon, egyik kezem a melleimen a másik pedig a lábaim között. Még a hajamat is befontam, úgy ahogy szereti. Vetek rá egy perzselő pillantást és azt mondom:

– Jól vagyok, több mint jól.

– Mit csinálsz? – szólal meg bizonytalanul, a szemeivel közben felfal engem. Érzek egy kis hatalmat amikor megnyalja az alsó ajkát.   

– Tudod, hogy mit csinálok – dorombolok. – Felkészítem magam rád.

A másodperc törtrészéig azt hiszem, hogy rám veti magát. Ez az, amit akarok, amire szükségem van. A keze ökölbe szorul, majd elernyed, és még tesz is egy kis lépést felém. Azután az állkapcsa megkeményedik és megáll.

– Oh, azt hittem, hogy elmegyünk vacsorázni. Éhes vagyok. És talán később, ha nem leszel túl fáradt akkor…

– Az isten szerelmére – ordítok Garrett-re ahogy félig felülök az ágyon és a könyökömön támaszkodok – Nem vagyok fáradt, nem vagyok beteg, nem kell, hogy óvatos legyél velem. Eszméletlenül be vagyok gerjedve és arra van szükségem, hogy gyere ide és csinálj vele valamit.

Garrett pislog egyet, a szeme kikerekedik, mint egy bagolynak. Az arca teljes bizonytalanságot tükröz, ezért úgy döntök, hogy segítek neki döntést hozni.

– Nem találsz vonzónak? – suttogom.

A tekintete meglágyul és bólint egyet.

– Tudod, hogy igen. Te vagy a legszebb lány, akit valaha láttam.

– Akkor nem akarsz úgy, ahogy én téged? – kérdezem, visszadőlve a kezemet a hasamra téve.

Nem válaszol, de a szemei követik a mozdulatomat. Elérem az ígéret földjét és lassan, körkörösen elkezdem mozgatni az ujjaimat. Istenem, nagyon jól esik, de még jobb lenne, ha az ő kezei lennének ott. Nehezen veszi a levegőt és nézi, ahogy játszok magammal. Kifújom a levegőt és odanyúlok az egyik mellbimbómhoz a szabad kezemmel.

– Mmmm – nyögöm lágyan.

– Jézusom – sóhajt Garrett ahogy tesz egy lépést felém, miközben a szemét le sem veszi a testemről.

– Csak egyszer fogom ezt elmondani Garrett, szóval kérlek figyelj ide.

A szemei megtalálják az enyéimet és elakad a lélegzetem a féktelen vágytól, amit a tekintetében látok. Veszélyesnek tűnik, és pont ez az, amit el akartam érni.

– Befejeztük, hogy óvatosan bánsz velem. Jól vagyok, egészséges vagyok, és be vagyok gerjedve – elveszem a kezem a lábam közül és benyúlok a párna alá, hogy elővegyem az óvszert, amit nem sokkal azelőtt tettem oda. Odadobom neki, és pont a mellkasa közepén találja el. Elejti, aztán gyorsan felkapja. – Most pedig követelem, hogy vedd használatba azt a dolgot, és követelem, hogy csináld keményen, durván, kontroll nélkül. Erre van szükségem, és te vagy az, aki meg fogja nekem adni.

Garrett ajkai kicsit összepréselődnek, ahogy az ágy széléhez araszol. Végig nézek a testén és meglátom, hogy a farka milyen kemény és a farmerja anyagához nyomódik, szóval tudom, hogy a szavaim és a műsorom megtették a hatásukat. Most már nem kételkedem abban, hogy még mindig akar engem.

–  Keményen akarod? – kérdezi olyan halkan, hogy a pulzusom rögtön az egekben van.

– Igen – suttogok. – Mindet akarom.

Elgondolkodva végig simítja az ezüstözött fólia peremét és megkérdezi.

– De készen is állsz?

– Tégy próbára – mondom kihívóan.

 A szemei felvillannak, a tekintete elsötétül és a mosolya bűnre csábít. A keze a lábaim között landol és gyengéden megfog. Benn tartom a lélegzetem, és úgy érzem majd kiugrik a szívem. Garrett a középpontom felé siklik az ujjaival, és két ujját belém dugja.

Kiengedem a benntartott lélegzetem és felemelem a csípőmet, sürgetve, hogy folytassa.

– Valóban készen állsz – suttogja ahogy nézi a bennem mozgó ujjait. – Olyan nedves vagy nekem.

– Mert hiányoztál – mondom neki, és a tekintete az enyémbe fúródik.

– Te is hiányoztál – mondja nyersen. – Hiányzott, hogy mélyen beléd temetkezzem.

– Orvosoljuk ezt a dolgot – suttogom.

Garrett az ágyra hajol, a kezei az arcom mellett. Lehajol és nekem nyomja az ajkait egy megindító, lágy csókra. Boldogan felsóhajtok.  

Beljebb tolja a kezét, közben az egyik fonatom a kezére tekeri, hogy a keze a fejemnél legyen. Hátrafeszíti a fejem a copfomnál fogva, az ajkai elválnak az enyémtől ezzel egyidőben. Nincs más választásom, mint hogy követem őt a felsőtestemmel, és élvezem az enyhe szúrást a fejemen. Az ágy széléhez húz, amíg nem térdelek az ágy szélén vele szemben.

Enged a szorításán, a mellkasomra teszi az óvszert és én automatikusan odanyúlok, hogy megfogjam.

– Tedd fel rám – mondja Garrett keményen, ahogy kizipzározza a farmerját és előveszi a farkát. – Utána pedig keményen megduglak.

Remegés futott végig rajtam annyira vágyok rá, egy kicsit meg is szédülök. A kezem remeg, ahogy kibontom az óvszert és próbálok nem túlságosan ráizgulni az ajkaim előtt meredező férfiasságára. Próbálom figyelmen kívül hagyni, csak nem figyelni rá.

Ó, az istenért. Nem tudok nem figyelni rá. Felemelem az egyik karom, és megragadom Garrett farkát a tövénél, és egy kis rántással még jobban magamhoz húzom, én pedig közelebb hajolok.

– Óó, a pokolba is, nem – mondja Garrett ahogy távolabb kerül tőlem és kikapja az óvszert a kezemből. – A csajom kemény dugást szeretne, én pedig teljesíteni is fogom.

Kuncogni kezdek, de a nyers pillantása megállít. Felgörgeti az óvszert a farkán, de olyan gyorsan, hogy nem is vagyok biztos benn, hogy hogyan csinálta. A nagy kezét a mellkasomra teszi és enyhén lenyom az ágyra.

– Feküdj a hátadra és nyisd szét nekem azokat a formás lábaidat.

– Ó istenem – suttogok ahogy vissza hanyatlok az ágyra és szétnyitom a lábaimat, éppen ahogy kérte. – Ez olyan szexi.

Garrett önelégülten rám vigyorog, és rám fekszik még mindig teljesen felöltözve, míg én már teljesen meztelen vagyok. Felemeli a lábaim, rám pillant egy pillanattal azelőtt, hogy mélyen belém temetkezne.

Felkiáltok a behatolásakor, mert ez a legjobb dolog, amit valaha éreztem. Újból felkiáltok amikor visszahúzódik, és újra belém hatol.

– Ez lehet, hogy kicsit fájni fog. – dörmögi Garrett egy pillanattal azelőtt, hogy az ajkait az enyémhez nyomná. Az ajkai vadul rám tapadtak, ő pedig mozog bennem, megkapom életem legkeményebb dugását. A nyelve összegabalyodik az enyémmel, és megharapja a számat.

Istenem mennyire szükségem volt már erre. Pont így.

Miatta úgy érzem élek. Miatta mindent érzek.

Egyre gyorsabban és gyorsabban mozog, én pedig egyre közelebb vagyok. A leheletét a számban érzem, a kezeivel megtámasztja a lábaim. Teljesen ural engem, és nem akarom, hogy abbahagyja.

– Bébi, el fogok menni – suttogja az ajkaimba – Mondd, hogy közel vagy.

– Olyan közel – suttogok.

Arrébb húzódik az arcomtól, de nem téveszt el egyetlen lökést sem, miközben csak néz engem. Érzem ahogy pumpál a testemben, de a szemei azok, amiktől igazán beindulok. Lágy, gyengéd…, teli valamivel, amit még egy férfi arcán sem láttam. Keményen és gyorsan szexelünk, de a szemei mást mutatnak. Azt mutatja, hogy imád engem, és soha nem hagyná, hogy bárki bántson.

Teljesen felkészületlenül ér az orgazmusom, mert hirtelen történik és nem épült fel az egészen. Abban a pillanatban ahogy elfogadtam, amit a szemében látok, egyszerűen felrobbantam.

Ívbe feszítem a hátam, és elégedetten sóhajtok. Garrett-nek csak ennyi kell, hogy kövessen engem, egy utolsó mély lökés és a teste eksztázisban feszül. A szemeit nem veszi le rólam, csak nézünk egymásra.

Garrett elengedi a lábaimat, és leteszi a könyökét az ágyra, hogy megtámassza a súlyát. Mélyen bennem marad és én megfeszítem az izmaimat, hogy minden cseppjét kipréseljem.

Mosolyogva megrázza a fejét, és megcsókolja az ajkaimat.

– Ezt akartad?

Átölelem a nyakát, és lehúzom magamra.

– Igen ezt akartam.

– Azt hiszem, kicsit meggondolatlan voltam. – mondja szégyenlős vigyorral.

– Nem fogok összetörni. – mondom mindent tudó mosollyal. – Tudod, ugye?

– Te vagy a legerősebb nő, akit ismerek. – erősít meg. – De ez nem azt jelenti, hogy nem fogok vigyázni rád.

– Most vigyáztál rám. Keményen vigyáztál rám, de az ugyanaz. Ez volt az, ami akartam, amire szükségem volt.

Egy percig nem mond semmit, aztán a nyakamba temeti az arcát. A borostája karcolja a bőrömet, ami jóleső bizsergéssel tölt el. Amikor elhúzódik, azt mondja:

– Nem tehetek róla, hogy aggódom. Ha túlzásba esek akkor szólj nekem. De akkor is ha nem aggódom érted eléggé, oké?

 – Oké – bólintok rá – Megegyeztünk.

23. fejezet

Fordította: Eliza

Garrett

 

Egy pillanatig azt hiszem, hogy álmodom, mert Buckcherry Crazy Bitch című számának részleteit hallottam a fejemben. Aztán kezdek felébredni és rájövök, hogy ez a csengőhang szól, ha Alex hív.

Vakon a telefonom után nyúlok az éjjeliszekrényen, közben arrébb kell tennem Oliviát, hogy elérjem. Kinyitom az egyik szemem és látom, hogy hajnali négy van.

– Hello – krákogok a telefonba, aztán megköszörülöm kicsit a torkomat.

– Garrett, Alex vagyok. – mondja. Eltakarom az arcomat a kezemmel, és visszateszem a fejemet a párnára. Nagyon fáradt vagyok, mert Olivia és én felszenteltünk néhány helyet a lakásomban és csak alig néhány órája feküdtünk le aludni. A délutáni meccs után, amit a New York Vipers ellen játszottunk, a házamban töltöttük az estét és együtt lógtunk, és nos szexeltünk. Azt hiszem, mindketten érezzük a ránk nehezedő nyomást a következő kezelése miatt.

– Igen tudom ki az. De mi a francért hívsz ilyen korán?

– Garrett – mondja Alex, és elcsuklik a hangja. Soha nem hallottam még így Alex-et ezért egyből felülök az ágyban, ami felébreszti Olviát is. Hallom, hogy ő is felül.

– Mi történt? – kérdezem, ahogy kinyúlok, hogy felkapcsoljam az éjjeli lámpát. Teljesen felébredtem és száguld a testemben az adrenalin. Olivia a lábamra teszi a kezét és ránézve látom a szemében az aggódást. Hallja a hangomból, hogy bármit is fog mondani Alex, az nem lesz jó.

– Andre hívott az előbb. Zack-nek autóbalesete volt – mondja halkan.

– A kurva életbe. – morgok és lendítem a lábam az ágy széle felé. – Mennyire rossz a helyzet?

Hallom, hogy Olivia is felkel az ágyból, és amikor odafordulok, látom, hogy épp magára kapkodja a ruháit.

– Épp a műtőben van. Eltört a csuklója.

A szívverésem rögtön megnyugszik, mert bár a törött csukló elég rossz dolog, de legalább életben van és ez nem feltétlenül olyan sérülés, ami véget vetne a karrierjének.

Kiengedek egy megkönnyebbült sóhajt, és azt mondom:

– Nos, lehetett volna rosszabb is. Mi a fene történt?

– Nos rosszabb is történt – motyogja Alex, és megint elönt a rémület. – Gina is vele volt, és ő nem élte túl.

– Micsoda? – ordítok a telefonba, Olivia pedig átmászik az ágyon, hogy átölelje a vállaimat. Megszorít, az állát a vállamon nyugtatva, mert abból, amit hallott a beszélgetésből, tudja, hogy valami rossz történt.

– Édes istenem. Meghalt?

– Igen, alighanem meghalt a helyszínen. Nem tudom a részleteket, de éppen a kórházba tartok. Mondtam Andre-nak, hogy felhívlak és a csapattal a kórházban találkozunk. A Raleigh Memorial Kórházban van.

– Úton vagyok – mondom egy pillanattal azelőtt, hogy szétkapcsolna a hívás.

Egy percig csak ülök az ágyon lehajtott fejjel, és az agyam próbálja feldolgozni ezt az egész dolgot. Soha nem voltam még olyan csapatnak a része, ahol valaki elveszítette egy szerettét. Alex és én elég közel álltunk Zack-hez és Gina-hoz, olyanok voltak nekünk, mint a családtagok. A gyomrom összeszorul és fáj a szívem Zack-ért.

És ó istenem. Szegény Benjamin.

– Mi történt? – kérdezi halkan Olivia.

Felemelem az egyik kezem, a karjára teszem és gyorsan megszorítom mielőtt felállok. Elenged, én pedig felé fordulok ahogy az ágyon térdel teljesen felöltözve.

– Zack-nek és Gina-nak autóbalesete volt. Zack a műtőben van, eltört a csuklója. De Gina, ő nem élte túl.

Olivia szeme megtelik könnyel és rájövök, hogy ez az első alkalom, hogy sírni látom. A sok rossz ellenére, ami eddig érte, eddig soha nem láttam sírni, és ez kinyír engem. Felé nyúlok, átölelem, a fejét a mellkasomra nyomom.

– Sajnálom – mondja ahogy a könnyei eláztatnak – Egyszerűen nagyon sajnálom.

Hozzáérintem az ajkaim, ölelem még néhány percig mielőtt elengedném.

– Be kell mennem a kórházba.

– Én is jövök – mondja sietve, lekászálódva az ágyról.

Felveszem a farmerem és rámosolygok.

– Nem muszáj. Miért nem fekszel vissza az ágyba, és alszol még egy kicsit? Felhívlak később mikor már tudok valamit.

Olivia zordan rám néz, és leül az ágy szélére, hogy felvegye a cipőjét.

– Emlékszel a néhány héttel ezelőtti beszélgetésünkre? Hogy mennyire utáltad, hogy nem lehetsz ott velem a kezeléseken. Ez nekem most ugyanolyan. Ott szeretnék lenni, amikor támogatásra van szükséged.

Nem is próbálok vitatkozni vele. Vagyis nem akarok vitatkozni vele, mert őszintén halálra vagyok rémülve, és nem tudom mit kellene tennem ebben a helyzetben. Gina nagyon jó barát volt, és Zack pedig még jobb. Nem tudom mit kezdjek azzal, hogy látni fogom azt a fájdalmat Zack szemében. Igazából szükségem van rá, hogy velem legyen.

 

A csapat és a hozzátartozóik elfoglalják az egész várótermet, sőt még a folyosó egy részét is. Pretore edző és Andre Brassard, a csapatkapitányunk épp a sebésszel beszélnek halkan a sarokban. Az orvos elmagyarázza nekik, hogy mi történt a műtét alatt, és hogyan próbálta rendbe hozni Zack csuklóját.

Zack szüleit értesítették, és már úton vannak Nova Scotia-ból. Gina szülei pedig… ó basszus mekkora szar ez a helyzet. Ők még itt voltak a városban és ők maradtak otthon Benjamin-nal, hogy Zack és Gina eltölthessenek egy kis időt kettesben. Már éjfél volt és úton voltak hazafelé, amikor a baleset történt. Még mindig nem tudjuk a részleteket, hogy pontosan mi történt, de egy dolog biztos. Zack be volt kötve, de Gina nem. Amikor az autó megpördült, ő kiesett. Pretore edző szerint a helyszínen meghalt, valószínűleg a fejét ért sérülések miatt.

Kicsit hányingerem lesz amikor ezt hallom, és Olivia megremeg a karomban.

Mely Brassard és néhány másik feleség Zack és Gina házában vannak és gondoskodnak Benjaminról, mert Gina szülei teljesen összeomlottak. Minden teljesen kikerült az irányítás alól, én pedig emiatt nyugtalan és ideges vagyok.

Az egyetlen, ami megnyugtat az, hogy Olivia itt ül mellettem a váróban, erősen fogja a kezem és a feje a vállamon nyugszik. Nagyrészt csendben volt, de nagyjából mindenki csendben van.

Zack-ra gondolok és arra, hogy milyen fájdalmat fog átélni amikor megtudja, hogy Gina meghalt. Eszméletlen volt a helyszínen és azonnal a műtőbe vitték. Most a lábadozóban van, de úgy gondolom Pretore edző lesz az, aki bemegy és elmondja neki mi történt.

Oliviára gondolok és arra, hogy mi lenne velem, ha meghalna. Már csak a gondolattól éles fájdalom hasít a mellkasomba. Azonnal elhessegetem a gondolatot, mert kizárt dolog, hogy meghaljon. Csak néhány hónapja ismerem őt, de tudom, hogy kínszenvedés lenne, ha elveszíteném. El sem tudom képzelni milyen fájdalmas lesz Zack-nek megtudni az egészet. Ők évekig voltak együtt és van egy fiuk. Felfoghatatlan az egész.

Nézem ahogy a sebész elmegy, de az edző és Andre még beszélnek egy kicsit. Végül az edző elfordul és a szoba közepére sétál. Andre kilép a folyosóra és szól a csapat többi részének, hogy jöjjenek be. Mindannyian benn vagyunk megtöltve a szobát. Legtöbbünk a feleségét vagy a barátnőjét öleli épp, mindenkinek szüksége van egy kis támogatásra. Olivia keze az enyémben van, Alex-re nézek, aki teljesen Sutton köré van csavarodva.

– Zack-et kihozták a műtőből, a műtét jól sikerült. Tettek néhány lemezt a csuklójába, és valószínűleg a szezon első felét ki kell, hogy hagyja. Az edzőcsapat pedig kitalálja, hogyan tudnánk helyettesíteni.

Pretore edző fáradtan végig simítja az arcát és elcsuklik a hangja mikor ezt mondja:

– Nem is kell mondanom, de nem ez az igazi tragédia. Elvesztettük a családunk egyik tagját, mindannyian ismertétek Gina-t. Odaadó édesanya és kedves, önzetlen nő volt. Zack előtt kemény időszak áll. Tudom, hogy sokat fog jelenteni neki a csapata támogatása. Fogalmam sincs, hogy mi fog történni az elkövetkezendő héten a játék tervezetünkkel. Hazai meccsünk van kedden, de csütörtökön Pittsburgh-be kellene repülnünk egy meccsre. Számításaim szerint le kell mondanunk, felajánlva egy csereidőpontot, attól függően, hogy mikor lesz Gina temetése. Beszélnem kell Zack-el és Gina szüleivel. Addig is, Zack ma éjjel nem fogadhat látogatókat, ezért azt javaslom, hogy menjetek haza és pihenjetek egy kicsit.

– Edző, maga fogja elmondani neki, hogy mi történt? – kérdi valaki a szoba hátuljából.

– Igen, Suzie és én itt maradunk amíg felébred, azután beszélünk vele. Most pedig indulás, mindenki menjen haza és pihenjen egy kicsit.

Felállok a székemből, Olivia-t is magammal húzva. Az arca könnyes én pedig megállok, hogy letöröljem amíg ő szomorú szemekkel néz rám. Átölelem, ő is engem és ez az összes jó dolog ebben a helyzetben.

Alex hátba vág:

– Hé, nem akartok megreggelizni?

Lenézek Oliviára, és ő bólint.

– De persze. Találkozzunk a Bunky’s-nál. A Fayetteville utcai plázában.

Alex és Sutton bólintanak, és halványan ránk mosolyognak. Mindannyian kisétálunk a váróból. Az egész csapat nehéz szívvel és lehajtott fejjel indul el. Ugyanarra gondolunk.

Hogyan fogja ezt Zack túlélni?

 

A reggeli után, ami elég visszafogott hangulatban telt, Olivia és én visszamegyünk a házamba.

– Azt hiszem lezuhanyozok – mondja Olivia lágyan, ahogy besétál a szobámba. Nem megyek utána, inkább kimegyek a konyhába. Kiveszek egy üveg vizet a hűtőből és lecsavarom a kupakot.

Nem tudom elhinni, hogy Gina halott. Nem tudom, hogy mikor fog letaglózni a szörnyű valóság, de szerintem Zack-nek több időbe fog telni, hogy feldolgozza. Oly módon fáj érte a szívem, amit nem éreznék, ha nem ismerem meg Oliviát. Az, hogy tudom milyen, amikor törődsz valakivel és valaki törődik veled, mindent más megvilágításba helyez.

Leteszem az üveget, visszamegyek a hálószobába és hallom a zuhanyt. Arra megyek, közben leveszem a ruháimat. Olivia teste alig kivehető a zuhanyajtón keresztül, de épp eleget látok, hogy felálljon a farkam. A kezei a fején vannak, amit épp hátrahajt a vízsugár alatt. A melleit előrenyomja, igen kurvára szükségem van rá.

Ahogy kinyitom a zuhany ajtaját, a válla felett hátrafordul, és rám néz miközben vízcseppek ülnek a szempilláin. Egy kicsit arrébb lép, hogy helyet csináljon nekem, én pedig becsukom az ajtót magam mögött. Magamhoz húzom, így a háta a mellkasomhoz tapad. A farkam kőkemény, de ha lehet még keményebb lesz, amikor hátranyúl hogy megfogja a tarkómat. A feje hátra hanyatlik és a mellkasomon pihen.

– Rendben vagy? – kérdezi, a hangja tele van törődéssel, ahogy az ujjai a nyakamat masszírozzák.

Átölelem a derekát, a tenyerem beteríti a mellét. Odahajolok a nyakához és ezt mondom:

– Nem, nem igazán.

– Hogyan tudok segíteni? – mormolja, a hátát ívbe feszítve, így a mellét még jobban a kezemhez nyomva. A derekán lévő kezemet leejtem, és az ujjaim a lába között kezdenek játszani. Lágy, selymes érintések, hogy kínozzam. Elakad a lélegzete, ahogy jobban szétnyitja a lábait nekem.

– Engedd meg, hogy elvesszek benned – mondom halkan, lassan belemélyesztve az ujjam a forróságába.

Olivia morog, forgatja a csípőjét.

– Igen.

Ez az egy szó elszabadítja a tüzet bennem, és a farkam fájó éhséggel lüktet a hátánál. Ha benne leszek, akkor végre megszűnik az a sok borzalmas gondolat a fejemben, legalábbis egy ideig.

– Olivia – mondom sürgetőn, és elkeseredetten – meg akarlak dugni, óvszer nélkül. Mondd, hogy rendben van, kérlek.

– Szedek gyógyszert – suttogja, miközben meglovagolja az ujjamat.

– Én pedig esküszöm, hogy soha nem voltam nővel óvszer nélkül, ezelőtt soha.

– Hiszek neked – mondja, én pedig eddig bírtam.

Hátranyomom, amíg a háta a zuhany falát nem éri. Elveszem a kezem a lábai közül, megfogom a csuklóit és a feje fölé emelem.

– Tartsd itt a kezeidet – mondom neki, ahogy a tenyerét a csempének támasztom.

Kicsit hátralépek és végignézek rajta. Ő egy kicseszett angyal a hosszú vizes hajával, ami végig siklik a hátán. Felé nyúlok, megfogom a derekát és visszanyomom egy kicsit. A kezei a falon, a feneke kinyomva, én pedig eszemet vesztem a vágytól.

A kezembe veszem a farkam és hátra lépek. Egy kicsit behajlítom a térdemet, és felé lököm magam, csak néhány enyhe lökés erejéig. Olivia nyög, és érzem, hogy szüksége van rám, de csak ennyit mond:

– Siess!

Csak ennyi kellet és már benne is vagyok, rövid lökésekkel amíg azt nem érzem, hogy teljesen elolvadt körülöttem. Amikor mélyen benn vagyok, medencém a fenekének nyomódik és én addig nyomom őt amíg teljesen a falhoz préselődik. Megfogom a csípőjét és elkezdem irányítani a mozgásomat.

Erősen megragad. Olyan jó érzés, olyan forró, olyan nedves.

Benyomulok, aztán kihúzom, nem túl gyorsan, és nem túl lassan.

Előre hajolok és arcom az övéhez nyomom.

– Imádok benned lenni – mondom zihálva, mert a tüdőmben túl kevés az oxigén. – Imádlak megdugni. Imádom ahogy vonaglasz és nyögsz. Imádom, amikor elmész, és még jobban fogom imádni, hogy elmegyek benned.

– Oh istenem – nyög Olivia és mozgatja a csípőjét, és ebben a pillanatban darabokra hullik előttem. Nedves puncija erősen megszorít és a teste az enyémnek nyomódik. A feje hátra csuklik és látom az arcán azt a földöntúli boldogságot, ami olyan szexi.

Érzem a saját orgazmusom, ahogy keresztülszáguld rajtam, és nagyon mélyet lökök belé, ahogy elélvezek. Keményen az alsó ajkamba harapok, ahogy élvezek, mert az élvezet véget nem érő hullámokban tör rám.

Istenem, ó istenem. Mondd, hogy ez mindig ilyen jó lesz.

Ez a szabadság érzet.

Ez a kényelmes érzés.

Ez a megdöbbentően jó érzés.

Kimerültem a szextől és a mai nap eseményeitől, ezért a fejem Olivia vállán nyugtatom, és átölelem. Szorosan tartom, és ő a kezeit az enyémre teszi. Az ujjai simogatják a bőrömet, és az enyhe bizsergetés miatt megrándul benne a farkam.

– Jobban érzed magad? – kérdezi Olivia, és hallom a hangján, hogy mosolyog.

– Sokkal jobban – mondom neki, és egy kicsit megharapom a vállát.

– Elmondhatok egy titkot? – kérdezi hezitálva.

– Bármit.

– Olyan sok tragédiát láttunk ma. Halált. És mégis, most veled annyira élettel telinek érzem magam – kicsit tétovázik, de aztán megköszörüli a torkát és azt mondja:

– Annyira hálás vagyok, hogy élek. Miattad érzem azt, hogy élek.

Pontosan tudom, hogy hogy értette. Mióta ismerem Oliviát, úgy érzem, hogy levették a szemellenzőmet. Az élet fényesebb, viccesebb, boldogabb. A szex egyszerűen elképesztő, és olyan teljességet érzek, amit még eddig soha.

Igen tudom mire gondol. Élőbbnek érzem magam, mint valaha és ezt csak a karjaimban lévő nőnek köszönhetem.